A diszplázia szó hallatán sok gazdi összerezzen, ami valamelyest érthető, hiszen ez egy olyan ízületi betegség, ami a kutyák életminőségét jelentősen befolyásolhatja. A genetikai hajlamot már a kölyök is hordozhatja, az életmód azonban jelentősen indukálhatja a tünetek megjelenését. Több fronton is támogathatjuk azonban kedvencünket abban, hogy a fájdalom ne legyen a mindennapok része. Az első, és egyben talán a legfontosabb, hogy megismerjük a diszpláziát, a rizikófaktorokat és a tüneteket. Ezt szeretnénk támogatni azzal, hogy összeszedtük a hat leggyakoribb kérdést, amelyekkel nap mint nap találkozunk a praxisban.
1. Mi az a diszplázia, és miért alakul ki?
A diszplázia görög eredetű szó, jelentése: rendellenes fejlődés. A kutyáknál ez azt jelenti, hogy az ízületet alkotó csontok nem illeszkednek megfelelően egymáshoz. A csípőízületi diszpláziánál például a combcsontfej és a medencecsont vápája között lazaság alakul ki, ami abnormális terhelést okoz a porcfelszíneken.
Ez a lazaság idővel kopáshoz, gyulladáshoz és fájdalomhoz vezet. A betegség poligénes öröklődésű, vagyis több gén együttes hatása határozza meg a hajlamot. Az öröklésre való hajlam fajtától függően 20-60% közötti, ami azt jelenti, hogy a genetika mellett a környezeti tényezők is meghatározóak.
A kölyökkori táplálás döntő szerepet játszik. A túlzott kalóriabevitel és a gyors növekedés bizonyítottan növeli a kockázatot. Különösen kritikus a kalciumszint: a nagy testű kölyökkutyák szervezete hat hónapos korig nem képes megfelelően szabályozni a kalciumfelszívódást, ezért a túlzott kalciumpótlás közvetlenül hozzájárul a csontfejlődési rendellenességekhez.
2. Mely fajtákat érinti leginkább a diszplázia?
A csípőízületi diszplázia elsősorban a közepes és nagy testű fajtáknál fordul elő gyakrabban. A labrador retriever, a német juhászkutya, a golden retriever, a rottweiler és a berni pásztor különösen érintett. A könyökízületi forma szintén a nagyobb fajtákat sújtja.
A kisebb termetű kutyáknál ritkább a csípő- és könyökdiszplázia, viszont náluk a térdkalács elmozdulása (patella luxáció) gyakoribb probléma. Ez utóbbi szintén fejlődési rendellenesség, de eltérő mechanizmussal alakul ki.
3. Milyen tünetekre figyeljünk?
A diszplázia tünetei meglehetősen változatosak. Egyes kutyák már négy hónapos korban mutatnak jeleket, másoknál csak évekkel később jelentkezik probléma. Van, akinél soha nem alakul ki klinikai tünet a röntgenen látható elváltozások ellenére sem.
A leggyakoribb korai jelek:
- a kutya nehezen kel fel pihenés után,
- kerüli a lépcsőzést és az ugrálást,
- futás közben nyúlugrásra emlékeztető módon mozgatja a hátsó lábait,
- idővel izomvesztés figyelhető meg a combon, miközben a vállak és a nyak izomzata megerősödik a kompenzáció miatt.
Ha a gazdi azt észleli, hogy kedvence kevésbé aktív, mint korábban, vagy játék közben hamarabb elfárad, az már elegendő ok az állatorvosi vizsgálatra.
4. Hogyan állítható fel a diagnózis?
Az állatorvos először fizikális vizsgálatot végez. Az úgynevezett Ortolani-teszt során a csípőízület lazaságát vizsgálják: ha a combcsontfej kicsúszik a vápából, majd visszaugrik, az pozitív eredményt jelez.
A végleges diagnózishoz röntgenfelvétel szükséges. Két fő módszer létezik: az OFA-szűrés 24 hónapos kor után végezhető, és az ízület szerkezetét értékeli. A PennHIP-módszer már 16 hetes kortól alkalmazható, és a disztrakciós index segítségével számszerűsíti a csípőízület lazaságát. A 0,3 alatti érték kedvező, a 0,7 feletti magas kockázatot jelez.
A radiológiai kép és a klinikai tünetek között nincs mindig összefüggés. Találkozunk súlyosan diszpláziás röntgenképű, mégis tünetmentes kutyákkal, és fordítva is.
5. Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?
A kezelés három pilléren nyugszik: testsúlykontroll, mozgásterápia és fájdalomcsillapítás.
- A testsúly kérdése megkerülhetetlen. Az elhízott kutyáknál többszörös a degeneratív ízületi betegség kockázata. A karcsú testalkat fenntartása az egyik leghatékonyabb beavatkozás, amit tehetünk.
- A fizioterápia és a hidroterápia erősíti az ízületet stabilizáló izmokat. A víz alatti futógépen végzett mozgás ideális, mert a felhajtóerő csökkenti az ízületi terhelést, miközben az izomzat dolgozik.
- Gyógyszeres kezelésként nem szteroid gyulladáscsökkentőket alkalmazunk. A súlyosabb fájdalomnál az anti-NGF (idegnövekedési faktor elleni) antitestek új lehetőséget kínálnak.
- Az ízületi kiegészítők közül a glükózamin, kondroitin, MSM és hidrolizált kollagén kombinációja támogathatja a porcszövetet. Az omega-3 zsírsavak gyulladáscsökkentő hatásukkal segíthetnek, a gyógynövénykivonatok közül pedig az ördögkarom és az indiai tömjénfa (Boswellia) járulhat hozzá az ízületi támogatáshoz. Az igazán hatékony készítmények, mint a Synomax szirup, ezeket az összetevőket komplex formában, biológiailag jól hasznosuló állapotban tartalmazzák.
Fiatal kutyáknál bizonyos esetekben megelőző műtét is végezhető. A juvenilis pubikus symphysiodesis 12-20 hetes korban végezhető, és megváltoztatja a medence növekedési irányát. Idősebb, súlyos esetekben csípőprotézis vagy femurfej-eltávolítás jöhet szóba.
6. Megelőzhető a diszplázia?
A genetikai hajlamot nem tudjuk kiiktatni, de a környezeti tényezőket igen. A felelős tenyésztés alapja a szülőállatok szűrése. Kölyökválasztáskor kérjük el a szülők röntgenleleteit.
Itt kell kiemelni, hogy mennyire fontos, hogy ne szaporítóktól vásároljunk kölyökkutyát. A tenyésztők szűrik állataikat, többek között diszpláziára is, aminek azért van nagy jelentősége, mivel ez egy genetikailag örökölhető mutáció. Vagyis, ha a tenyésztő megbizonyosodik a betegség meglétéről, akkor ezt a vérvonalat nem fogja tovább vinni, csakis az egészséges egyedeket szaporítja. Míg egy szaporító ezzel nem törődik, az ő célja, hogy minél több kiskutyát tudjon eladni. Ebből következik, hogy szaporítótól jó eséllyel vásárolhatunk olyan állatot, amely hajlamos lehet diszpláziára vagy már mutathatja is a tüneteket.
A táplálás terén három szabályt tartsunk be:
- adagolt etetés naponta 2-3 alkalommal,
- nagy testű kölyökkutyáknak szánt táp használata,
- kalcium-kiegészítés teljes mellőzése.
A fehérjebevitel korlátozása viszont tévhit, a fehérje szükséges az izomfejlődéshez.
A mozgás legyen rendszeres, de kíméletes. A kölyökkorban a szabadmozgás puha talajon kedvező, a repetitív, intenzív terhelés (labdázás, ugráltatás) viszont kerülendő.
A diszpláziás kutya is élhet teljes életet. A korai felismerés és a tudatos, következetes ellátás együttesen biztosítja, hogy kedvencünk aktív és fájdalommentes maradjon. Fontos azonban, hogy a gazdi figyelje az állatot, a viselkedését és ha észleli a tüneteket, akkor mielőbb forduljon állatorvoshoz!
Gyakran ismételt kérdések
Igen. A diszplázia több gén együttes hatásától függ, ezért egészséges szülőktől is születhet érintett utód. A genealógiai adatok ismerete csökkenti a kockázatot.
A PennHIP-módszer már 16 hetes kortól informatív. Ha nagy testű fajtáról van szó, és tenyésztést tervezünk, mindenképpen javasolt a korai szűrés.
Nem. A diszplázia az ízület szerkezeti rendellenessége, az artrózis pedig a porc degenerációja. A diszplázia idővel artrózishoz vezethet, de a kettő nem azonos.
Az ízületvédő készítmények nem fordítják vissza a szerkezeti elváltozást, de csökkenthetik a gyulladást, támogatják a porcszövetet és javíthatják az életminőséget.