A városi életforma térnyerésével egyre többen választanak kistestű kutyát társállatnak. Ezek az ebek könnyebben alkalmazkodnak a lakáskörülményekhez, kevesebb helyet igényelnek, és viszonylag jól tűrik a belvárosi zajokat, sűrű emberi környezetet. Azonban ahhoz, hogy egy kistestű kutya hosszú távon is boldogan, egészségesen éljen egy lakásban, elengedhetetlen a tudatos, az adott fajta igényeihez igazított tartás és gondozás.
Bár első ránézésre a kistestű kutyák törékenynek, könnyen kezelhetőnek tűnhetnek, valójában sokukban hatalmas egyéniség rejlik. A yorkshire terrier, a csivava, a bichon frisé, a papillon, a havanese, a pekingi palotakutya vagy éppen a törpe tacskó mind különféle temperamentummal, öröklött tulajdonságokkal rendelkező fajták. Így ezek különböző szükségleteket támasztanak a gazdival szemben.
Egyes kistestű kutyák, mint például a terrierek, meglepően aktívak, és mozgásigényük meghaladja a legtöbb lakásban tartott kutya napi rutinját. Más fajták, például a mopsz vagy a shi-tzu, inkább társasági ebek, akik számára a nyugodt környezet és a gazdával töltött idő a legfontosabb.
A kistestű kutyák egyik legnagyobb előnye valóban az, hogy kevés helyen is jól elférnek
Ez azonban nem jelenti azt, hogy mozgásigényük elhanyagolható lenne. A rendszeres séta – lehetőleg naponta kétszer –, a szellemi és fizikai aktivitást biztosító játékok, valamint az új ingerekkel való találkozás elengedhetetlen a lelki és testi egyensúlyukhoz.
A lakásban tartott kutyák számára különösen fontos a napi rutin kialakítása. A kiszámítható etetés, sétáltatás, játék és pihenés nemcsak a viselkedési problémák megelőzésében játszik szerepet, hanem az általános jóllét fenntartásában is.
Kistestű kutyáknál gyakoriak az ízületi problémák
Bár sokszor a nagytestű kutyák esetében esik szó az ízületi problémákról, a kistestű fajták sem mentesek az ízületi betegségek kockázatától. Sőt, bizonyos problémák – például a patellaficam vagy a könyökízületi dysplasia – kifejezetten gyakoriak lehetnek egyes mini vagy toy fajták esetében. A patellaficam például különösen gyakori a csivaváknál, yorkshire terriereknél, pomerániai törpespicceknél és pekingi palotakutyáknál. Ez az állapot abban nyilvánul meg, hogy a térdkalács időnként kiugrik a helyéről. Ez idővel fájdalmat, sántítást és súlyosabb esetekben porckopást eredményezhet.
Így védheti meg a gazdi a kedvence ízületeit
A megelőzés és az ízületek védelme szempontjából rendkívül fontos szerepet játszik a kutya optimális testtömegének fenntartása. A túlsúly különösen veszélyes a kistestű kutyák esetében. A kis méretű ízületek fokozott terhelésnek vannak kitéve még viszonylag kis súlytöbblet esetén is. Már néhány plusz dekagramm is jelentős megterhelést róhat a térd-, könyök- és csípőízületekre, és hozzájárulhat a porcok gyorsabb kopásához, gyulladáshoz, fájdalomhoz.
Az egészséges ízületek megőrzését már fiatal korban érdemes támogatni
A megfelelő mennyiségű és típusú mozgás kulcsfontosságú. Kerülendők az ismétlődő, nagy terhelést jelentő ugrálások, különösen kemény felületen, és nem ajánlott a kutyát túl gyakran lépcsőztetni sem. A hosszú hátú, rövid lábú fajták – például a törpe tacskó – különösen érzékenyek a gerinc és az ízületek megterhelésére. Ezért esetükben kiemelten fontos a mozgásformák tudatos megválasztása és a túlzott igénybevétel kerülése.
Az ízületvédő táplálékkiegészítők alkalmazása szintén fontos prevenciós eszköz
Olyan hatóanyagok, mint a glükózamin, kondroitin-szulfát, MSM (metil-szulfonil-metán), hialuronsav, a kollagén és az ördögcsáklya kivonat, hozzájárulhatnak az ízületi porcok rugalmasságának, nedvességtartalmának megőrzéséhez. Csökkenthetik a gyulladást és elősegíthetik a mozgékonyság fenntartását. Ezek a készítmények leggyakrabban tabletta vagy folyékony formában érhetők el, ilyen a Synomax szirup és ízületvédő rágófalat. Ezek a táplálékkiegészítők állatorvosi ajánlás alapján adhatók kúraszerűen, illetve hosszú távon is. Különösen akkor, ha a kutya genetikai hajlammal rendelkezik ízületi betegségekre, vagy már korábbi sérülésen, műtéten esett át.
Az ízületvédők nem csodaszerek, hanem az állatorvosi kezelés kiegészítői és a megelőzés eszközei
Ha a kutya sántítani kezd, nehezebben kel fel, ugrik vagy jár, illetve láthatóan fájdalmai vannak mozgás közben, akkor nem elegendő az étrendi kiegészítés. Állatorvosi vizsgálat szükséges, ahol képalkotó diagnosztika (például röntgen) segítségével lehet azonosítani az esetleges elváltozásokat, és célzott kezelést lehet indítani.
Az időskori ízületi elhasználódás – vagyis az osteoarthritis – a kistestű kutyákat is elérheti, különösen akkor, ha korábban nem voltak kellően védve az ízületeik. A mozgásbeszűkülés, fájdalom, alvászavar, ingerlékenység vagy mozgás utáni nyögés gyakran az idősödő ízületek fájdalmának tünete. Ezekre az esetekre ma már számos korszerű, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelés áll rendelkezésre, amelyeket szintén az állatorvos írhat fel és ellenőrizhet.
Az egészségmegőrzés alapköve az éves állatorvosi kontroll. Ekkor a kötelező védőoltások mellett általános állapotfelmérés, vérvizsgálat, szívférgesség szűrés és fogazati ellenőrzés is történik. A kistestű fajták esetében nem ritka a genetikai hajlam bizonyos betegségekre, például térdkalácsficamra (patellaficam), légcsőszűkületre, szívbillentyű problémákra vagy anyagcsere-zavarokra. Az időben történő felismerés és célzott kezelés lehetőséget ad arra, hogy ezek a problémák hosszú távon is kontroll alatt tarthatók legyenek.
